Általánosságban elmondható, hogy a vizsgálógépek a mozgás irányát (vagy erőkifejtését) tekintve csak két üzemmódban működnek: feszítés és kompresszió. Az általánosan megfigyelt különféle módok-, mint például a feszítés, összenyomás, hajlítás, nyírás, hámlás, szakadás, szúrás és kopás-a mintára kifejtett speciális feszültségtípusokra utalnak. Ami az észlelést és az ellenőrzést illeti: bár ezek külön fogalmak, elválaszthatatlanok egymástól. Egy adott rendszerben meghatározott vizsgálati körülmények között a vezérlési funkció jellemzően csak egy meghatározott paramétert szabályoz (például egy elektromos szakítótest vezérli a tesztplatform mozgási sebességét). Ezzel szemben általában több észlelési paraméter létezik; az elektromos szakítószondák például jellemzően a terhelést, az elmozdulást és az alakváltozást figyelik. Nyílt-hurkú vezérlés a zárt-hurkú vezérléssel szemben.
Észlelési tartományok és vezérlési tartományok
- Érzékelési tartományok: Ezek a mérési érzékenység növelésére szolgálnak, és megoldják a nagy{0}}kapacitású gépek kis terhelések mérésére vagy mérésére való használatával kapcsolatos problémákat.
- Szabályozási tartományok: Ezek a pontos pozicionálási követelmények kielégítésére szolgálnak, miközben a mérési pontosságot is biztosítják.
A tartomány közötti kapcsolat{0}}Speciális erősítési és mérési tartományok
Ezek különálló, de egymással összefüggő fogalmak. A tartomány-specifikus erősítés az érzékelőerősítő egy adott paraméterére vonatkozik, míg a mérési tartomány magának a vizsgálógépnek egy globális jellemző paraméterére vonatkozik. A felhasználó számára az utóbbi gyakorlati jelentőséggel bír, míg az előbbi nem igényel figyelmet.